A szociális csere elmélet
Egy érdekes és izgalmas elméletet szeretnék bemutatni, amely
segíthet, hogy jobban megértsük a kapcsolatok működését.
Képzeljük el a házasságot/kapcsolatot úgy, mint egy mérleget.
Egyik serpenyőjében van a kapcsolat (érzelmi) költsége, a másikban a kapcsolat (érzelmi)
jutalma. Ha a mérleg egyensúlyban van, elégedettek vagyunk a kapcsolatunkkal.
Például ha a partnerünk lusta, és dologtalan, az a költség
serpenyőben van. Ugyanakkor végtelenül kedves és érdekes személyiség, azt a
jutalom serpenyőjéhez rendeljük. Azt, hogy mi alapján ítéljük elfogadhatónak, kívánatosnak,
vagy elfogadhatatlannak partnerünk viselkedését, az a személyes értékrendünktől
és a múltbéli társas tapasztalatainktól függ. Ha gyenge az önértékelésünk,
egészen másként értékeljük a partnerünk viselkedését, mint erős önérték esetén.
Ugyanígy mérlegre tesszük, hogy mit adunk a másiknak, és mit
kapunk a másiktól. Amit adunk, költség, amit kapunk, jutalom. Ha az adás és a
kapás egyensúlyban van, elégedettek vagyunk, és ez az elégedettség elsimítja a
családi konfliktusokat is.
Ha ennyire egyensúlyra törekszünk, miért maradnak benne sokan olyan házasságokban, ahol az adok-kapok, költség és jutalom
egyensúlya régen felbomlott?
Azért, mert összehasonlítják a lehetőségeik költség-jutalom
arányait. Például egy nővel méltatlanul bánik a férje, de nem lép ki a
házasságból, mert a kapcsolatban maradás költségét a kapcsolaton kívüliség alternatívájával
állítja szembe, és úgy ítéli meg, hogy a távozás költsége magasabb, mint a bent
maradás költsége, és a távozás jutalma alacsonyabb, mint a bent maradás
jutalma.
Párterápia során különböző gyakorlatokkal és technikákkal a
kapcsolat ezen dimenzióit is segítünk tisztázni, hogy a valódi egyensúly felé
tolódjon el a mérleg mutatója.
(Felhasznált irodalom: Frank M. Dattalio: Kognitív-viselkedésterápia párokkal és családokkal, Animula Kiadó, Budapest, 2014)