Problémák és megoldások
Amikor a
nehézségeinkre nem a megfelelő megoldást választjuk, azok nem oldódnak
meg, sőt a rossz megoldások erőltetésétől újabb problémák születhetnek. Így eljuthatunk oda, hogy a rossz megoldások által okozott kár nagyobb lesz, mint az alapprobléma. Ha nyitva az ablak, hiába fűtünk, sose
lesz igazán meleg, ráadásul magas lesz a fűtésszámla.
A hibás megoldások alkalmazása kapcsolatainkban is előfordul. Minél intenzívebben és állhatatosabban alkalmazzuk a hibás megoldásokat, annál nehezebb helyzetbe kerülhetünk. Nézzük meg ezt a gyakorlatban. Paul Watzlawick: Változás című könyvéből veszem a példát:
Egy feleségnek az a benyomása támad, hogy férje nem elég nyílt
vele, nem tudja, miket csinál, amikor nincs otthon, miket gondol róla, stb. Elkezdi tehát figyelni
férje viselkedését, és különböző módokon ellenőrzi. A férj érzékeli ezt, zavarja, tolakodónak,
kontrollálónak tartja és direkt visszatart
információkat, csak azért, hogy a felesége észrevegye, hol a határ. A feleség
viszont ettől még gyanakvóbbá válik, és még kitartóbban nyomoz a férje után, aki
válaszul még kevesebb információt oszt meg az asszonnyal. Mikor terápiába
kerülnek, az asszony viselkedését már kóros féltékenységnek lehetne
diagnosztizálni.
Ennek a házaspárnak a tagjai egymás rossznak ítélt viselkedésére reagáltak úgy, ahogy azt a legmegfelelőbbnek tartották. Abból indultak ki, hogy a problémát úgy lehet megoldani, ha annak az ellenkezőjét teszik, mint ami a problémát okozza. Hasonló logika szerint, mint hogy a hideg ellenszere a meleg. Mindketten reagáltak a másikra, aztán egymás reagálására reagáltak: nagyobb kontroll - nagyobb titkolózás - még nagyobb kontroll - még nagyobb titkolózás. És a helyzet csak egyre rosszabb lett.
A fenti képet Paul Watzlaick könyvéből vettem: a két matróz
úgy stabilizálja a vitorlást, hogy mindkettő ugyanannyira kihajol. Minél inkább
kihajol az egyik, a másiknak pont ugyanezt kell tennie, különben felborul a
hajó. Minden erejükkel azon vannak, hogy kiegyenlítsék a másik stabilizációs kísérletéből
származó instabilitást. Igazából üldögélhetnének is, és élvezhetnék az utat, a
vitorlás akkor is stabil lenne. Valamelyiküknek annyit kéne csak tenni, hogy
kevésbé húzza a kötelet. Ezzel ugyanis arra kényszerítené a másikat, hogy
ugyanezt tegye, ha nem akar a vízbe esni.
Ha a pár egyik tagja nem a fent leírt módon reagál, másfajta reagálásra késztethette volna a partnerét. Hogy ez egyszerű, vagy bonyolult dolog-e, döntse el az olvasó.
Mindenesetre mielőtt felcsavarja a fűtést, nézze meg, be van-e csukva az ablak.