Értelem és érzelem
Ez a család lehetséges, hogy érzelmileg összeolvadt. De miért baj ez?
Murray Bowen, amerikai családterapeuta szerint a családokban két nagy, ellentétes erő hat egyszerre: az elkülönülés és az összetartozás. Van a család összetartó ereje, és van az egyén önállóságra való törekvése. Szeretnénk szoros családi kapcsolatokat, ugyanakkor szeretnénk önálló, független, akár a család akaratával ellentétes döntéseket meghozó emberek is lenni.
És a két erő között valamilyen egyensúlyt szeretnénk találni, vagy megtartani.
Ez gyakran nehéz, az egyensúly elbillenhet az összeolvadás irányába, miközben csökken a személyes autonómia. Az ilyen család tagjai kiegyensúlyozatlan érzelmi egységben vannak, képtelenek egymástól elszakadni, illetve önmagukat a többiektől elkülöníteni. Sokszor a gyerekek szimbiotikus kapcsolatban állnak a szülőkkel, úgy érzik, nem tudnak nélkülük élni. Az egyensúly felborulása szorongást okoz, melynek egyetlen ellenszere az elkülönülés fokozása, saját céljaink követése a család elvárásai helyett. Ez viszont azért nehéz, mert a család szorongása ellenére kell megtenni.
De akkor hogyan lehetséges?
Úgy lehetséges Bowen szerint, ha megtanuljuk szétválasztani az érzelmeinket és a gondolkodásunkat. Ez nem azt jelenti, hogy az egyiket elhanyagoljuk a másik javára, hanem inkább megtanuljuk felváltva használni őket. Például csak akkor engedjük, hogy az érzelmek vezessenek, ha megértettük azokat. Aki ezt nem tudja megtenni, az másoktól is nehezen tudja elkülöníteni magát, tehát könnyen összeolvad mással, függővé válik, kiszolgáltatott és befolyásolható lesz, feláldozza magát a kapcsolataiért. Ő kevésbé autonóm személyiség, döntéseiben elsősorban mások tetszésének elnyerésére törekszik, kerüli a konfliktusokat, mások támogatását igényli. Bowen ezt a a szelf differenciálatlanságának hívta.
Minél inkább sikeres a szétválasztás, annál sikeresebb lesz az elkülönülés.
Aki magas szinten el tudja különíteni az intellektusát az érzelmeitől, tehát jól differenciált személyiség, az döntéseiben az intellektusát használja, de az érzelmeivel is biztosan bánik, képes a két rendszert egymástól függetlenül is használni, jól tud választani, kézben tartja reakcióit, fel tud szabadulni egy szoros, bensőséges kapcsolatban.
Az emberek leginkább a függetlenségi szintjüknek megfelelő párt választanak. Vagyis, ha valaki érzelmileg összeolvadt a származási családjával, hasonló, érzelmileg összeolvadt partnert keres. Az így kialakuló család érzelmileg labilis, és szintén összeolvadt lesz. Ha gyermek születik, a szimbiózis után nem indul el a szeparáció, megmarad a szoros kötődés és ez akadályozza a gyermek fejlődését. Így adják át a generációk egymásnak a saját differenciálatlanságukat.
Fontos, hogy a családban adjunk teret a különbözőségnek, hiszen azokon át juthatunk valódi egyezségre. Ha mindannyian ugyanolyanok vagyunk, ugyanazt gondoljuk, ugyanaz az értékrendszerünk, akkor nincs miért kiállni, nincs mit képviselni, és nem tudjuk meg, hogyan jutnánk egyezsége, ha különbözőek volnánk. A különbözőségek közelebb visznek egymáshoz, mint a látszathasonlóság.
A személyiség differenciálása önismereti-, egyéni-, pár- vagy családterápiás munkával segíthető.