Családterápia és szerfüggőség

A családon belül folyamatos kölcsönhatásba élünk: hatnak ránk családtagjaink, és mi is hatunk rájuk. Ez így van azokban a  családokban is, melyekben valaki szerfüggő (alkohol, drog, játék, stb.). Az ő viselkedése is kihat a többiekre, a többieké pedig rá. 

Miért alakul ki szerfüggőség?

Számos oka lehet.

- Sok esetben generációról generációra adódik át a szerhasználat mintája. Családfa elemzése során gyakran látjuk, hogy több generációra visszamenőleg milyen sok szenvedélybeteg volt a szerfüggő családjában.

- Vannak olyan családok, ahol szegényes a kommunikáció, konfliktushelyzetben nem áll rendelkezésre megfelelő megoldási technika. Amikor ez feszültséget okoz, jó megoldásnak tűnhet a szerhasználat.

- Lehetnek a családban feldolgozatlan traumák, elgyászolatlan veszteségek, titkok, elhallgatások, melyeknek hatására elakad a család fejlődése, és ennek az elakadásnak egyik megjelenési formája az addikció.  

- Gyakran az okozza a problémát, hogy a szülő és gyermek közötti hierarchia megszűnik, így a szülőnek nincs hatalma ahhoz, hogy korlátokat állítson a gyermekének.

- Olyan is előfordul, hogy az egyik szülő szövetséget köt a gyermekkel a másik szülő ellen.  Ilyenkor a gyermek a feszültségei csökkentésére használja a drogot.

- A túlzott érzelmi távolság, vagy túlzott érzelmi közelség is elősegítheti, hogy a gyermek valamilyen szerhez nyúljon.

A rendszeres szerhasználat tehát nem független a családi rendszer működésétől.  A családterápián ezzel a rendszerrel dolgozunk: közösen megismerjük, megértjük, és úgy módosítjuk, hogy a szerhasználat, mint tünet feleslegessé váljon.

(Felhasznált irodalom: Barát Katalin – Demetrovics Zolt: Családterápia és szerfüggőség  In: Az addiktológia alapjai III. ELTE Eötvös Kiadó, 2009)