Mi az a rendszerszemlélet?
Sokszor mondjuk mi, családterapeuták, hogy rendszerben
gondolkodunk, hogy a családra úgy tekintünk, mint rendszerre, a családi rendszerben
történő változásról beszélünk.
De mi is ez a rendszerszemléletű gondolkodás? Elmondok egy példát.
Észak – Kanada egy bizonyos vidékén megfigyelték, hogy a
rókapopuláció feltűnő szabályszerűséget mutatott példányszámának csökkenésében
és növekedésében. Először nagyon sok
róka volt, aztán süllyedni kezdett a számuk, és elért egy mélypontot. Aztán emelkedett,
elérte az eredeti számot, majd ismét csökkent, majd emelkedett,
mindezt négyéves ciklusokban. A csökkenés és növekedés okát sem az egyes
állatokban, sem a fajta társas szerveződésében nem találták meg.
A rókák fogyása és gyarapodása magyarázat nélkül maradt
volna, ha elszigetelten vizsgálják a kutatók. A megoldást akkor kapták meg, amikor tágabb összefüggéseiben szemlélték az eseményeket.
Kiderült, hogy az ugyanazon a vidéken élő vadnyulak hasonló szakaszokon mennek keresztül, azonban ezek a szakaszok a rókákkal szemben két évvel eltolódnak. A rókaállomány legmagasabb szintje a nyulak mélypontjának felelt meg, és fordítva.
A megoldáshoz a rendszerszemlélet segítette a kutatókat.
Eddig a példa.
A rendszerszemlélet szerint az egész több, mint részeinek összege. Minden részlet csak az egész kontextusában érthető meg helyesen, bármely rész változása kihat a többi részre is, miközben a rendszer szabályozza önmagát.
A családterápia a családot rendszerben látja: az egyén
viselkedését a többiekéhez viszonyítva vizsgáljuk. Ahelyett, hogy a viselkedés
okát magyaráznánk, a mintázat hullámzásait figyeljük meg, és abból vonunk le
következtetéseket.
(Felhasznált irodalom:
Paul Watzlawick-Janet Beavin - Don Jackson: Az emberi érintkezés, formák, zavarok, paradoxonok, Animula Kiadó, 2009).
Peggy Papp: A változás folyamata, Bevezetés a stratégiás megközelítéshez, Animula Kiadó 2014).