A hasított lojalitás

Amikor megszületünk, gondoskodásra, védelemre, szeretetre van szükségünk ahhoz, hogy életben tudjunk maradni, hogy fejlődjünk, egészségesek legyünk. Függünk a szüleinktől, akiktől az életünket kaptuk, és ez lekötelezetté tesz bennünket irántuk. Bármi is történjék, ez a kötődés a szüleink felé nem múlik el.

De mi történik, ha a szüleink harcolnak egymás ellen?

A házastársi konfliktusok, a pár közötti bizalmi válság legnagyobb kárvallottjai a gyerekek lehetnek, ha a szülők bevonják őket a harcukba, és felhasználják őket hatalmi játszmáikban.

Van úgy, hogy a gyereket olyan helyzetbe kényszerítik a szülei, hogy csak azon az áron őrizheti meg az egyikük iránti lojalitását, ha a másikkal szemben illojálissá válik. Csak úgy választhatja az egyik szülőt, ha elárulja a másikat. Csak úgy szeretheti az egyiket, ha a másiktól megtagadja a szeretetet.

Ezt a helyzetet Böszörményi-Nagy Iván hasított lojalitásnak nevezte.

„Ha én fontos vagyok neked, akkor utálnod kell az apádat” – mondja az anya. „Döntsd el, hogy mellettem, vagy anyád mellett állsz” – mondja az apa.

Vagy nem is mondja, csak érezteti. Csak jelezi. Csak elvárja a gyerektől, hogy döntsön.

És a gyerek belesodródik a szülei bizalmi válságába, a szakadásba, a szülei egymás iránti megvetésébe. És attól kezdve minden erejével azon lesz, hogy újra egyesítse, ami széthasadt.

Például problémássá válhat, szélsőségesen kezdhet viselkedni, vagy akár meg is betegedhet, így jelezve szülei felé az újraegyesítés vágyát. Mintha az ő problémája újra összehozhatná a szüleit, a vele való foglalkozás kibékíthetné őket.

A kudarc, hogy nem tudja szüleit újraegyesíteni nagy feszültséget okoz a gyerekben, ami akár öngyilkossághoz is vezethet.

Mivel a gyereket képtelen döntés elé állítják, idővel közömbös is lehet a szülei iránt. Nem tud dönteni apa és anya között, inkább mindkettőtől eltávolodik. 

Válás esetén a legnagyobb harag és feszültség elmúltával a párnak szülőpárként kell működnie tovább, és a gyermek számára újratermelni a megbízhatóságot. Fontos számára azt közvetíteni, hogy egyik szülője sem helyettesíthető, és a törekvése, hogy mindkét szülőjét szerethesse, elfogadásra találjon.

Családterápián gyakran találkozunk a felkéréssel: baj van a gyerekemmel, csináljanak valamit. Sok esetben tapasztaljuk, hogy a gyerek problémája a hasított lojalitásból fakad. Önmagában csak a gyerek kezelése kevés lehet ilyenkor, a teljes családdal történő közös munka vezethet leginkább eredményre. 

(Felhasznált irodalom: Ammy van Heusden - Else-Marie van den Eerenbeemt: A változó egyensúly, Böszörményi-Nagy Iván egyéni és családterápiás módszere, Coincidencia Kft, 2001.
Böszörményi-Nagy Iván, Barbara R. Krasner: A kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa, Coincidencia Kft, 2001)