A korrekció

A nézeteltérés természetes része az életünknek. Elkerülhetetlen, hogy egy párkapcsolatban időnként viták legyenek. De mit lehet tenni ezek negatív hatásának csökkentéséért? Mit lehet tenni, hogy a viták által gerjesztett indulatok biztonságos mederben maradjanak, és ne rombolják a kapcsolatot? Ennek egy hatékony módja a konfliktus menetének korrigálása.

Ez az eljárás végtelenül egyszerű: időt kell adni magunknak, és időt kell adni a partnerünknek a vita során felgyülemlett feszültség és indulat kezelésére. Minél mélyebb a konfliktus, annál inkább szükség van erre.

Úgy tudunk időt adni, hogy - ha úgy érezzük, a helyzet érzelmileg kezd kezelhetetlenné válni - kis időre felfüggesztjük a konfliktus rendezését. Egyszerűen kilépünk belőle, vagy megengedjük a partnerünknek, hogy kilépjen belőle. Ez megakadályozza, hogy eldurvuljon a helyzet, és a vita hevében olyan dolgok hangozzanak el, melyek sérüléseket okoznak.

Például egy heves veszekedés során az egyik fél azt mondja: bocs, majd’ elfelejtettem, fel kell hívnom X-et, mert megígértem neki. És felhívja, ilyen módon szerez magának időt, hogy csökkentse a feszültséget és átgondolja a dolgait.

Bonyolultabb és nagyobb összehangoltságot igényel, ha a pár együtt módosítja a konfliktus menetét. Ezt megteheti bármilyen közös tevékenységgel, amely nem kapcsolódik a vita tartalmához, hanem annak rövidebb-hosszabb felfüggesztését célozza. Például a vita közben azt mondja a férj: most jut eszembe, megígértük X-nek, hogy meglátogatjuk. És a pár meglátogatja X-et, és nem a vitás kérdésekről fognak beszélgetni vele. Vagy megnéznek egy filmet, sétálnak egyet, főznek valamit… Bármi jó, ami eltéríti őket a vitától, lehetőséget ad, hogy lehiggadjanak és átgondolják a problémákat.

A humor a legszebb és legigényesebb módja a félrevivő kommunikáció korrekciójának. Valami kedves és vicces dolgot bedobni a vita hevében, amitől mindketten nevetni kezdenek, ez úgy tudja csökkenteni a feszültséget, hogy közben az összetartozás érzését erősíti, még akkor is, ha éppen nem értenek egyet.

A korrekció semmi esetre sem jelenti a vita elkerülését, a problémák szőnyeg alá söprését, vagy az ellentétek tudomásul nem vételét. Akik a korrekciót használják, újra és újra visszatérnek a problémás kérdésekhez és teszik ezt addig, amíg megnyugtató megoldáshoz nem jutnak. Csak éppen engedik, hogy az összeütközéseik indulata csökkenjen, és teletűzdelik azt olyan témákkal és helyzetekkel, melyek oldják a feszültséget, így el tudják kerülni a vita túlzottan negatív irányba fordulását.

A korrekció csak akkor működik, ha mindkét fél nyitott rá. Ha csak az egyikük próbálkozik ezzel, a partnere negatívnak értelmezheti a kísérletét és könnyen megkaphatja, hogy „már megint nem hallgatsz rám! Már megint elmenekülsz a vita elől! Mit vicceskedsz, mikor én komolyan beszélek, és hasonlók. Ez pedig inkább ront a helyzeten, mint javít.

Azok, akik mereven ragaszkodnak a konfliktus végigjátszásához, és nem engednek menekülő utat sem önmaguknak, sem a partnerüknek, csak fokozzák a negativitást. Ha nem képesek a feszültséget elviselhető mértéken belül tartani, az biztosan nem segíti sem egymás jobb megértését, sem pedig a probléma megoldását. 

Érdemes kezdeményezni, felismerni és elfogadni a korrigálást. Békésebbek és átláthatóbbak lesznek a konfliktusok, ezzel harmonikusabbá tehető a kapcsolat. 

Felhasznált irodalom: A családi rugalmasság erősítése, Szerk: F. Walsh, Animula Kiadó, 2016
Illusztráció: Pixibay.com